Mikor ajánlani szoktam a Matrix Drops protokoll szerinti étkezési szokásra való áttérést, akkor sokan kérdezik meg tőlem, hogy ha ennyi mindent kihagyunk az étkezésből, akkor egyáltalán mit eszünk? Mert ezeket az összetevőket mással helyettesíteni egyszerűen nem lehet.

Pedig lehet, és nagyon is könnyen át lehet állni erre az étkezésre. A változtatást talán azért is nehéz elfogadni, mert megszoktunk egy hagyományos étkezési szokást, egy megszokott íz harmóniát, és azt hisszük, hogy azon nem lehet változtatni. Pedig lehet! A kulcs mindig a változtatási készségben van. Mindent lehet, csak akarni kell.

„Aki meg akar tenni valamit, talál rá módot, aki nem, az talál kifogást.”
(Stephen Dolly)

Hozzám sokszor azért fordulnak tanácsért, hogy segítsek ennek az étkezési formának az elsajátításában. Kérni szokták, hogy mondjak el egy általános hétköznapi ebéd menüsort, hogy lássák, miképpen variálom át a megszokott recepteket. Íme, egy pár példa erre, ahogy én csinálom:

Egyszerű zöldségleves

Elkészítése a megszokott módon történik, azzal a különbséggel, hogy a rántáshoz lisztnek rizslisztet használok, zsiradéknak meg mangalica zsírt. Én a mai napig a rizslisztet használom sűrítésre. Legyen az leves, vagy akár egy mártás. Van, aki keményítőt használ.  
Amúgy egy jó zöldséglevest rántás, habarás nélkül is elkészíthetünk. Ugyanis sűrítésre akár önmagát a zöldséget, vagy egy kis burgonyát is használhatunk, csak pépesítenünk kell.

Juhtúrós sztrapacska gyorsan

Jó sok mangalica szalonnát apróra vágva ropogósra kisütöm. (Ha egy evőkanálnyi zsírban kezdjük a kisütésüket, akkor gyorsabb és ropogósabb eredményt kapunk.)
Emese és rizslisztből csinálok krumplis nokedlit:
Fél liter vízbe teszek egy tojás sárgáját és folyamatosan adagolok ehhez 2 evőkanál burgonyapelyhet (vagy főtt, tört burgonyát teszek bele), egy csomag - közel fél kilónyi - Emese lisztet, majd annyi rizslisztet, amivel egy jó állagú nokedli tésztát kapok. Közben már forralom a vizet, beleszaggatom.
Mindezt természetesen elkészíthetitek csupán Emese lisztből is, ami már eleve tartalmaz burgonyapelyhet.
Egy lábosba túrót és 10 dekányi juhtúrót összekeverek a kisült szalonna zsírjával, rázúdítom a nokedlit, összekeverem az egészet, ízesítem, tejfölözöm, ha száraznak ítélem.

Ebből is látszik, hogy nem sok változtatás van az eredeti receptek hozzávalóiban. A lényege az egésznek, a kreativitás. Ugyanúgy főzök, mint régebben, csak követve az MD protokollt, a nem ajánlott összetevőket nem használom, hanem kicserélem egészségesebb alkotórészekre. Nagyon hamar kialakul az ember saját ízlésének megfelelő összetevők kiválasztása, valamint a keverési arányoknak az eltalálása.

 

PÁR TANÁCS AZOKNAK, AKIK KÖVETNI SZERETNÉK A MATRIX DROPS PROTOKOLLJA ÁLTAL AJÁNLOTT TÁPLÁLKOZÁST:

1. A gluténmentes lisztekkel való sütés nem könnyű, de bárki elsajátíthatja. Amennyiben magunk keverjük a lisztet, mindenféleképpen sikérhelyettesítő anyagot kell hozzá kevernünk, mivel a gluténmentes lisztek azt nem tartalmazzák. Az egyik legjobb és leggyorsabb a Psyllium, azaz útifű maghéj.
   Folyamatosan keverve nagyon gyorsan (kb. 1 perc alatt) megköti a vizet és gél állagúvá válik. A tésztából nedvességet von el, éppen ezért érdemes előre kis vízzel keverve megduzzasztani, vagy egy adott receptben az abban előírt folyadékban előáztatni.
   Amennyiben van lehetőségünk, akkor a darabos útifű maghéjat kávédarálón daráljuk le, ugyanis így kicsit kevesebb kell belőle (ez se elhanyagolandó, hiszen nem olcsó), valamint sokkal hamarabb „kidolgozza magát”.
   De még így se várjunk könnyed kenyeret sikér (glutén) mentes lisztektől. A sikér – amely hiányzik ezekből a lisztekből – egy olyan anyag, mely víz hozzáadása és dagasztás hatására térhálós szerkezetű, rugalmas anyaggá alakul. Ez a rugalmas, nyújtható anyag képes „csapdába ejteni” a kelesztés során keletkező gázbuborékokat, Így teszi lehetővé a tészta laza, lyukacsos szerkezetének kialakulását. A fehér lisztekkel készült tészták azért olyan könnyedek és lazák.
   A GM lisztekbe az útifű maghéjon kívül lazítónak használhatunk pl. kis burgonyát, foszfátmentes sütőport és puffasztott amarántot.
   Pl. egy 1 kg-os kenyérliszthez én mindig teszek 1-2 evőkanálnyi mangalicazsírt, 5 dkg gluténmentes élesztőt, 1 foszfátmentes sütőport, 6 evőkanál puffasztott amarántot is.
2. Több gyárilag kevert gluténmentes liszttel általában pont fordítva kell bánni egy receptnél, mint a gluténtartalmúakkal.
   Amíg a búzalisztnél a receptek úgy szólnak, hogy a liszt közepébe adagoljuk a hozzávalókat, addig a gluténmentes liszteknél ez általában nem így van.

Először az összes folyékony hozzávalókat keverjük össze és ügyeljünk arra, hogy a folyadék ne legyen túl meleg. Tehát víz, vagy tejföl, tejszín, tojássárgája kerülhet bele, majd ezt elkeverve tesszük bele az élesztőt, cukrot, ha éppen az kell a tésztába, majd csak utána adagoljuk hozzá folyamatosan a gluténmentes liszteket, méghozzá apránként és folyamatosan dolgozzuk bele.
Ha élesztős sós tésztát sütünk, akkor a sót akkor adjuk hozzá, ha már a fele liszt benne van és utána adjuk hozzá a többi lisztet, mivel a só az élesztővel közvetlenül nem találkozhat, mert „megöli” azt. Ha sütőporosat csinálunk, akkor érdemes azt a lisztbe belekeverni előzőleg és úgy adagolni a folyadékhoz. Mindaddig, míg lehet, dolgozhatunk robotgéppel, dagasztóval, habverővel.
Előre kevert – kész liszteknél –, ahol azt írja a csomagoláson lévő recept, hogy morzsoljunk el a lisztben zsiradékot, vagy olyan recepteknél, ahol az összeállítást a fentiektől eltérően adja meg a recept, ott természetesen a megadottak szerint menjünk, hiszen ott valamelyik összetevő miatt lehet, hogy az a keverési megoldás válik be.
De idővel saját magunk is rá fogunk jönni, hogy melyik lisztkeveréknél melyik a legjobb keverési, gyúrási praktika.

3. Ha a tésztába térfogatnövelőnek sütőport kell tenni, akkor mindig kimondottan csakis foszfátmentes sütőport használjunk.                                                                                      
4. Édesítő szernek én a szőlőcukrot részesítem előnyben, de azt se napi szinten fogyasztjuk. Mindezeken kívül lehet használni pl. a kókuszcukor, datolya cukor, nyers juharszirup, agavé szirup valamelyikét. De kiválóan lehet süteményeket pl. almával is édesíteni. Az alma ugyancsak jó kötőanyag, sikér helyettesítőnek is használható édes tésztáknál.
   Sokan használnak Xilitet (nyírfacukrot). Akinek kutyája van, az vigyázzon arra, hogy akár el is pusztulhat szegény állat egy nyírfacukros süteménytől!
   Az emberi szervezetből ugyan a nyírfacukor nem vált ki inzulinválaszt - ezért olyan népszerű diétás körökben -, de a kutyában akár pár gramm is hipoglikémiás állapotot (tünetei: feszültség, rossz közérzet, eszméletvesztés) okoz, ami pusztuláshoz vezethet. Ez ráadásul nem egy egyéni érzékenység kérdése, hanem a nyírfacukor egyszerűen méreg a kutyának.
   A nyírfacukor olyan tulajdonsága is ismert még, hogy könnyen hasmenést okozhat. Éppen ezért a saját szervezetünket is hozzá kell apránként szoktatni.
   Én személy szerint inkább kerülöm a használatát.
   Mézet is használhatunk édesítésre, de figyeljünk oda, hogy a mézet nem szabad 70 °C fölé melegíteni, mert a túlmelegítéskor a mézben lévő viasz „kiég” és az emberi szervezet számára toxikus anyaggá válik.
5. A szokásos receptekben előírt búzaliszt mennyiséget a következő mértékben lehet helyettesíteni gluténmentes lisztekkel.

100 g búzaliszttel azonos:
100 g kukoricaliszt
75 g durva kukoricadara
95 g finom kukoricadara
90 g rizsliszt

6. A rizs- és kukoricaliszt durvább, keményebb tésztát ad, mint a búzaliszt.
   Én még nem próbáltam, de azt olvastam, hogy ezen úgy lehet segíteni, hogy a rizs- vagy kukoricalisztet és a receptben előírt víz keverékét fokozatosan forrásig melegítjük, majd lehűtjük, mielőtt a további anyagokat hozzáadjuk.
7. A gluténmentes lisztekből készítendő kenyeret és péksüteményt hosszabb ideig és alacsonyabb hőfokon kell sütni, különösen, ha tejszín és tojás nélküli tésztaféléről van szó.
8. A gluténmentes liszt használatakor több sütőport, élesztőt kell a tésztához adni, mint a búzaliszthez.
9. A gluténmentes alapanyagból készült kekszek és teasütemények jobb ízűek és állományúak lesznek, ha kisebb méretben sütjük, mint a búzalisztes változatokat. Valamint lazítja az édes tésztát, ha kókuszreszeléket teszünk bele.

 

MEXIKÓI CSOKIS SÜTEMÉNY

Először a száraz összetevőket keverjük össze:
3 csésze gluténmentes liszt
(Ez bármilyen előre kevert gm liszt lehet, de több fajta lisztet is össze lehet keverni házilag. Az enyémben pl. volt rizsliszt, kukoricaliszt és Emese kenyérliszt)
2 csészényi szőlőcukor
2/3 csésze kakaó
csipet só
(Ha Emese kenyérlisztet is teszünk bele, akkor só nem kell, mert az eleve sós liszt)
2 csapott kiskanál szódabikarbóna
Ezt összekeverjük.

Egy nagyobb tálban keverjünk össze:
1 csésze olvasztott vajat
2 csésze langyos tisztított vizet
3 kiskanál citromlevet
Keverjük össze alaposan.

Ebbe a folyadékba folyamatosan adagolva keverjük bele az előzőleg összekevert száraz összetevőket.
Beletehetünk tört diót, maradék GM csokit tördelve, szárazabb lekvárt, szárított gyümölcs darabkákat -- és amit csak a fantáziánk nyújt.

Nagyon finom sütemény. A csésze nagyságától függ a tészta mennyisége. Én egy 2 és fél decis bögrével szoktam csinálni. A tészta masszív, nem folyós. Ha a süteményt száraznak tartja valaki, akkor meg lehet kenni lekvárral, vagy csoki krémmel.

KÓKUSZKOCKA

Piskótához
6 db tojás sárgája
10 evőkanál szőlőcukor
3 ek kanál rizsliszt
3 ek kanál kukoricaliszt
1 csomag foszfátmentes sütőpor
1 ek útifű maghéj
2 ek tejszín

Mázhoz:
szőlőcukor (kóstolni, hogy mennyi kell, hiszen függ a csokitól is)
20 dkg vaj
1 tábla gm étcsokoládé
7-8 ek vízzel hígított tejszín
4 dkg kakaópor
+ kókuszreszelék kb 15 dkg

Az útifű maghéjat beáztatom a tejszínbe, mikor megduzzadt, összekeverem a tojás sárgákkal, hozzáadom a cukrot evő kanalanként, majd a tojássárgáját egyesével, a lisztet is kanalanként, és a sütőport. Ha még nedvességet igényelne, akkor tejszínnel hígítom. A formánkat kikenjük zsiradékkal, és kilisztezzük, de használhatunk sütőpapírt is. Kb.15-20 percig sütjük. Vízgőz felett összekeverjük a máz összetevőit. Miután kiült a piskótánk, felvágjuk kocka vagy téglalap formára.
Egyesével beleforgatjuk a mázba, de ne áztassuk. Villával gyorsan megforgatjuk, majd kókuszreszelékben meghempergetjük.

 

GYORS, KEVERT TÚRÓS

Hozzávalók:
6-7 púpozott evőkanál kukorica liszt
10 evőkanál rizsliszt
15 evőkanál szőlőcukor
1 zacskó túró (45-50 dkg)
3 tojás sárgája
1-3 lapos evőkanál útifű maghéj
1 csomag foszfátmentes sütőpor
1,5 dl tejszín-víz keverék (fele-fele)
1 citrom leve, reszelt héja (a héját csak akkor, ha vegyszermentes citromot sikerül beszereznünk)
15 dkg olvasztott vaj
esetleg csoki darabok, mazsola

A 3 tojás sárgáját összekeverjük a tejszín-víz keverékkel. Beletesszük az útifű maghéjat, a szőlőcukrot, a citrom levét, héját, majd a túróval jól összekeverjük. Érdemes robotgépet használni, hogy a túródarabkák jobban szét tudjanak esni.
Utána beledolgozzuk fakanállal a kukoricalisztet, a sütőporral, majd az olvasztott vajat, végül a rizslisztet.

Ekkor tehetünk bele gluténmentes csoki darabokat, esetleg mazsolát, ha valaki szereti.
Hagyjuk egy kicsit állni, addig előkészítünk egy kisebb tepsit, amiben sütni fogjuk (vajazzuk, kukoricalisztezzük).
A tésztának keményebb nokedlitészta-szerűségűnek kell lennie. Ha folyósabbnak ítéljük, akkor kukorica liszttel „keményítjük”.
A szőlőcukor mennyisége soknak fog tűnni a tészta készítésekor, viszont a citrom, illetve a túró savanyúsága ellensúlyozza azt.
Mint majdnem minden gluténmentes sütemény, ez is inkább frissen jó.
Mi az idén szőlőcukorral elrakott eperlekvárral fogyasztottuk, ami kimondottan jól illet hozzá.

 

REGGELIRE-VACSORÁRA VALÓ

A "lepénynek, szendvicsnek" valót a következőképpen szoktam csinálni:

1 tojás sárgája
2 evőkanál napraforgómag
2 evőkanál szezámmag
2 evőkanál hajdina
megdarálva (kávédarálón szoktam)
só ízlés szerint
kis szódabikarbóna
És annyi langyos víz, hogy a nokedli állagához hasonló masszát kapjunk.

Mangalicazsírban hagymával megpároltam a gombát, de mielőtt a gombát beletettem volna a megfuttatott hagymán, kivettem belőle egy evőkanálnyit és a lepénytésztához tettem.

A lepényeket gofrisütőben szoktam elkészíteni, amit zsírral kenek meg.

 

MEDVEHAGYMÁS KOCKAPOGI

1 csomag EMESE kenyérliszt (450 gr)
2-3 decinyi tejszín-víz fele-fele keveréke
1 csomag szárított élesztő, vagy 2.5 dkg friss élesztő
3-4 evőkanál kukoricaliszt
3 evőkanál burgonyapehely
25 deka vaj - felolvasztva
medvehagyma apróra vágva
1 teáskanál só
3 tojás sárgája
(nem púpoztam a kanalakat)

Én már nem igen mérek, és azokat teszem bele, amit éppen kigondolok.
De most ez került bele és nagyon finom lett.
Természetesen, ha túl laza a tészta, akkor még egy kis lisztet kell beletenni, ha kemény, akkor egy kis vizet.
Rizsliszt segítségével nyújtottam és kockáztam. Tetejét tojás sárgával kevert (ez már a 4. tojás sárgája!) tejszínnel kentem, sóztam és szezám magoztam.
Én géppel dolgoztam ki a tésztát, majd kézzel fejeztem be.

 

CSÁSZÁRMORZSA

4 tojás sárgája
1 citrom leve
5 púpozott evőkanál szőlőcukor
4 dl vizes tejszín
2 evőkanál útifű maghéj
Kb. 30 dkg GM liszt
10 dkg olvasztott vaj

4 tojás sárgáját 1 citrom levével és 5 evőkanál (púpozott) szőlőcukorral kikeverek, majd kb. 4 dl tejszín-víz keveréket (kétharmad tejszín, egyharmad víz) öntök bele. Ebbe a keverékbe teszek 2 csapott evőkanál útifű maghéjat, majd bele adagolom a lisztet, ami kb. 15 evőkanálnyi lehet talán (úgy 30 deka). A liszt végül is bármilyen GM liszt lehet, akár rizsdara is (bár az egy kicsit szárazabb tésztát ad), de nekem, ami igazán bejött, az a következő:
2 evőkanál Emese liszt (ez alapból sós lisztkeverék, így egy kicsi mennyiségű só is kerül bele, ami szükséges egy édes tésztához), kb. 6 evőkanál kukoricaliszt és a többi rizsliszt. Ha nagyon folyós, akkor mindig rizsliszttel sűrítem. Ha ez megvan, úgy 10 dekányi olvasztott vajat keverek bele.
A jó tészta állaga? Nos, meghatározhatatlan!
Én mindig úgy lapítom bele, mert inkább bele pottyan az edénybe és segíteni kell neki elterülni.
Az edény: én egy nagy elektromos sütőt használok, melyet vajjal kikenem, és úgy terítem bele a tésztát. Mikor egy rétegnyit lesül, „felvagdalom” egy lapos fakanállal, majd ismételem a műveletet, míg el nem készül a császármorzsa.
De természetesen innentől már mindenki a saját megszokott módján sütheti meg.

 

PIKÁNS EGÉRKE – és a kreativitás

Ha már tudjátok, hogy mi az, amit nem szabad fogyasztani, valamint már azt is tudjátok, hogy mivel/mikkel lehet azokat helyettesíteni, akkor könnyebben tudtok majd újabb recepteket kreálni.
Lássunk egy példát:
Tegnap az unokáim hívtak ki a konyhába, hogy csináljunk valami meglepetést, süssünk valamit. Két másodperc alatt előkerült a gyerekek fellépője (kis sámliszerűség) és máris ott álltak rajta a konyhai pultnál.
Előszedtem az összes gluténmentes lisztet és amit csak találtam otthon egy édes finomság megalkotásához, és megkezdődött az alkotás.
Az került bele, amit mindenáron a leánykák bele akartak tenni, éppen ezért egy kicsit kezdtem aggódni, hogy mi is lesz ebből, de kár volt, mert nagyon jót ettünk az eredményből.
Sajnos a konkrét mennyiségeket nem tudom leírni, hiszen hol a gyerekek, hol én pakoltam bele valamit (ellensúlyozásként), de végül is nem is ez a lényeg, hanem a kreativitás maga.
Került bele egy decinyi tejszín, kb. ugyanannyi víz, melybe két tojás sárgáját kellett beletegyek, mert a gyerekek szerint azt lehet kergetni a folyadékban, majd kipukkasztani ugyebár.
Utána egy kis doboz joghurt (ehhez ragaszkodtak az unokáim, mert olyan jót „cuppan”, ahogy kiöntik a pohárból). Mivel az egyik unokám többet keverte a masszát, így még egy kis túrót is tettek bele, hogy a másik is keverni tudja még.
Majd a kezembe nyomtak egy almát, kérték, hogy reszeljem bele. Mikor ez megtörtént, egy fél citrommal néztek szembe, tehát annak is a héjából kellett belereszelnem (gondolom valamikor látták süteménykészítéskor ezt a műveletet is).
Kicsit aggódtam, hogy az egész savanykás lesz, így előszedtem a szőlőcukrot, aminek nagyon megörült a kisebbik unokám, mert azt olyan jó ugye a benne lévő kis fa lapátkával pakolászni. Szóval 3 kis lapátka után valahogy leállítottam a „homokozásról”.
Majd jöttek a lisztek. Az egyik gyerek Emese kenyérlisztet pakolt bele úgy 4 evőkanállal, a kicsi kukoricalisztet pakolt bele 5-6 evőkanállal, majd rizsliszt következett, melyet felváltva pakolásztak bele (meg az asztallapra..meg a földre... hm... ). Végül egy kevert tészta állagú valamit kaptunk, amit egyszerűen evőkanállal egy-egy kupacot pakoltunk a zsiradékba és kisütöttük „egérkének”. Ahogy kisült egy adag, az unokáim belehempergették egy kis szőlőcukros fahéjas keverékbe. Ezt élvezettel csinálták, mert így az ujjaikra is ragadt jócskán a cukros fahéjból, amit ugye feltétlen el kellett tüntetni, miután már vaskos rétegben állt az ujjukon. Mivel a legkézenfekvőbb és legközelebbi eszköz erre a szájuk volt, így élvezték eme műveletet.

Tehát az eredmény egy pikáns, fahéjas „egérke” lett, ami pillanatok alatt elfogyott, annyira finomra sikerült.

Sántáné Nóra (santane.nora@gmail.com)