Ezzel kapcsolatban Vass Albert Hagyaték című műve jutott eszembe, amikor a Táltos megkérdi a két papot, hogy mondják el mit tanultak, míg nála voltak, majd így folytatja:

- Becsületes munka mindez és rendes időkben, rendes világban életet biztosít annak, aki nem restelli a munkát. Csak egy a baj, Gergely fiam, - folytatja a Táltos - nem élünk se rendes világban, se rendes időkben. Rendetlen világban és megbokrosodott időkben élünk. S bárhova mégy is, bármibe kezdesz is, ha szenet fuvarozol le a malmoknak, vagy szerszámot, edényt javítasz: ott kell, hogy legyen a zsebedben télen-nyáron, nappal és éjszaka egy kis, pecsétes papiros, ami azt mondja, hogy azok, akik uralkodnak fölötted, tudják, hogy ki vagy, mi vagy, s engedélyt adtak neked, nevedre szóló engedélyt, hogy végezd, amit végzel. Ha nincs ilyen pecsétes írás a zsebedben, az első csendőrőrsnél tovább aligha jutsz. Ez a baj, Gergely fiam.

Csönd nehezedett a kunyhóra.

- S magának van pecsétes írása? - kérdezte az egyik pap gúnyosan, szinte ellenségesen.

A Táltos megrázta a fejét békésen:

- Akik a jövendőt dolgozzák, azoknak nem ad pecsétes írást a világ. De ez is eljöhet egyszer. Megadja azt is az Úr, mihelyt eljutunk oda, hogy nem csak egynéhányan, de jó sokan, kik magyarok vagyunk, kiérdemeljük azt, hogy ne csak múltunk, de jövendőnk is legyen. A jövendőt pedig, azt meg kell szolgálni. Nem terem magától, mint mezőn a virág. Először is tudni kell az igazat. Aztán meg gyakorolni kell az igazat, mert az Úr csak azon segít, aki az Ő útját járja, aki az Ő erejének irányába halad.

öszönöm szépen Kovács-Magyar Andrásnak és Ildikónak, hogy megosztották velünk a Legnagyobb titkot: Az Igazságot, megismertették velünk a múltunkat és utat mutattak a jövő felé.

                                                                                                              Hálásan köszönöm:

                                                                                                                                    Gergics Tibor