A kérdés, amelyet a Tudományos Akadémia egyik amerikai pszichológusának, Sheila Kaynek feltettek, így szólt:
„Minek tekinti a szellemvilágot? Napról-napra népszerűbb témának, vagy csak olyan valaminek, ami háttérben marad egy pszichológus számára?”

Kay válasza a következő volt:
„Az egyszerű emberek számára az a fontos, hogy mennyire befolyásos emberek azok, akik megvallják, akik beszélnek róla. A szellemvilág nem új dolog, mindig is létezett. A kérdés ma már nem az, hogy léteznek-e szellemek. A kérdés csupán az, hogy meddig tudjuk ezt még az emberek elől eltitkolni.”

(Részlet a Hangok az űrből c. filmből)

Dr. David Froning űrtudós, mérnök, hasonlóképpen vélekedett:

„A szellemvilág jelenségei nem olyanok, amiket csak úgy, a megszokott, hétköznapi fogalmainkkal (egyszerű ismereteinkkel, elgondolásainkkal) megmagyarázhatnánk. A tudományos elme szereti, ha egy dolog többször megismételhető, megvizsgálható és bizonyos impulzusokra, előidézett változásokra az a dolog ugyanúgy reagál. Ezek a dolgok nem ilyenek, nem vizsgálhatók ilyen kényelmesen. Ismerek a NASA mérnökei közül többet, akik beismerik, hogy az új műszaki információikat, más dimenziók szellemvilágával való kommunikációval szerzik. Mi tudósok is mindannyian a szellemvilág közvetítői vagyunk, akár beismerjük, akár nem.”

(Részlet a Hangok az űrből c. filmből)

Albert Einstein (1879-1955) elméleti fizikus, tudós
 

Albert Einstein, a világhírű kutató, Nobel-díjas tudós, feltaláló munkájával kapcsolatban leírták:

„Amikor már semmilyen észérvvel nem találta a megoldást egy bizonyos kérdésre, feladta a több éves kutatást. Ekkor a fürdőkádban, ellazult állapotban, a szappanbuborékokat gyermeki ártatlansággal nézegetve (az elme teljes kikapcsolásával) megjött a válasz. A válasz, ami villámszerűen hasított az elmébe, mintegy égi üzenetként! Az addig teljesen ismeretlen út, ismeretlen gondolat, ismeretlen módszer, egyszerre csak testet öltött."

 

Einstein szó szerint így fogalmaz:

„A legcsodálatosabb élmény, ami bennünk élhet, a misztikum. Minden igazi művészet és tudomány születését a misztikum alapérzete övezi. Aki nem ismeri, akit nem tölt el csodálattal, az félig már halott és köd ereszkedett a szemére.”

  

Albert Einstein 1905-ben megajándékozta az emberiséget azzal a híres képletével, amelynek megfelelően E=mc². Ez a képlet megmagyarázza az energia és az anyag közötti kapcsolatot, vagyis, amikor az anyag atommagjai hasadnak, akkor energia szabadul fel. (A képletben az E energia, m az anyag tömege, c pedig a fény sebessége.)

 

Ennek a törvénynek a megértése és a távoli jövőben megtörténő alkalmazása talán lehetővé teszi, az anyag energiává és az energia anyaggá való átváltoztatását. De erre földi körülmények között, és belátható időn belül nem kerülhet sor. Bizonyos természetű energiák esetében viszont lehetségessé vált azoknak konstruktív célokra való alkalmazása, ilyen például elektromos erőművek, hajók atomenergiával való működtetése. Mivel ma már tudjuk, hogy az anyag és az energia a galaktikák szintjén egymásba átalakulhatnak, ezért kijelenthetjük azt is: a világmindenségben minden mindennel összefügg.  

Madame Marie Curie (1867-1934) Nobel-díjas tudós

 

Madame Marie Curie tudós, háromévi kutatómunkáját szerette volna befejezni, amikor már minden létező matematikai és fizikai variációt kipróbált. Egyik éjszaka felkelt és félálomban följegyezte a szellemi sugallatban kapott megoldást.

  

Feljegyzéseit csak reggel olvasta el, és döbbenten látta, hogy megvan a keresett eredmény, azonban ez egy addig általa nem ismert módon jelent meg. A jeles kutató és nagynevű tudós életrajzában elmondta, hogy az igazi nagy dolgokat nem a logika, vagy a tudomány szüli, hanem a sugallatok adják.

  

Carl Gustav Jung svájci pszichiáter, pszichológus és analitikus gondolkodót, akinek apja református lelkész, anyja pedig egy lelkész lánya volt, szintén a szellemvilág foglalkoztatta. Ő így írja le egyik tapasztalatát emlékirataiban:

„Sajátosan feszült légkör vett körül, úgy éreztem, kísérteties entitásoktól sűrű a levegő.”

 

Aztán egyik vasárnap arra lett figyelmes, hogy valaki meghúzza a kapucsengőt, de senki nem volt odakint. „Én a csengő közelében tartózkodtam, és hallottam és láttam is, amint a harangnyelv mozog. Az egész házat mintha nagy sokaság töltötte volna meg, csak úgy nyüzsgött a szellemektől.”

 

Mindezekre nem, mint filozófus, hanem mint empirista figyelt fel. Tudjuk, az empiristák mindig csak tapasztalatok árán tesznek szert ismereteikre. 

 

Carl Gustav Jung (1875 – 1961), pszichiáter

 

Megkérdezték Jungot hisz-e Istenben? Válasza, amilyen meglepően rövid, olyannyira egyszerű volt: „Nincs szükségem, hogy higgyek benne. Tudom!”

Annak a megtapasztalása és tudása, hogy kik voltunk valaha, mivé lettünk, hol voltunk, hová születtünk, merre tartunk, mitől, kitől várjuk a sorsunk jobbra fordulását, szabaddá tesz bennünket. Mivel az ember az örökkévalóságból származik, léteznie kell egy magasabb régiókkal rendelkező láthatatlan valóságnak is, amely értelmet adhat a létezésünknek.

  

Albert Einstein, a speciális relativitáselmélet felfedezésével olyan földi létezésünkkel kapcsolatos dolgokat is bizonyított, amit napjainkban csak kevesen képesek megérteni.

 

Bátran levonhatjuk azt a következtetést, hogy ha a szellemvilág működése mindenki számára természetessé, valósággá válna, akkor a tudományos életben felállított falak, bástyák ledőlnének.

 

Milyen különös, hogy a legnagyobb fizikusok, matematikusok, különböző területek kutatói, tudósai, megtapasztalták a szellemvilág jelenlétét, sugallatait, amiről nyíltan beszéltek is. Megvallották eredményeik, kutatásaik forrását, ami nem volt más, mint a szellemvilág sugallata. Ilyen esetekben tanult tudásukat félretették, elméjüket elcsendesítették.

 

Agyunk egy olyan biológiai szerkezet, amely egyidőben csak egy dolgot képes lefordítani lényünk számára. Vagy gondolatainkkal foglalkozik, vagy sugallatokat közvetít. A sötét oldal is felismerte ezt az emberi tulajdonságot, és igyekszik az agyunkat „átmosni”, hogy inkább az általa láttatni, hallatni kívánt gondolatokkal foglakozzunk folyamatosan.  

Szent-Györgyi Albert (1893 – 1986)
Nobel díjas tudós

Gondoljunk csak egy, a televízióban látott termék reklámjára. Az üzletbe belépve, szinte már automatikusan azt keressük. A tanult tudás - ahogyan ezt a Nobel-díjas Szent-Györgyi Albert professzor, a C-vitamin felismerője mondta - olyan, mint egy könyvtár. Tudni kell, mit hol találunk, de nem szabad hagynunk, hogy agyunkat, gondolatainkat ez töltse meg. Hiszen akkor semmilyen új dolgot nem tudunk felfedezni, felfogni, nem tudunk szellemi üzeneteket megérteni, közvetíteni, a tudós társadalom nyelvezetén: feltalálni. (Szent-Györgyi Albert: Az élő állapot)  

A LEGNAGYOBB TITOK: AZ IGAZSÁG