Gluténmentes csodagabonaként emlegetik.Régóta ismert gyomorbarát gabona.

A termesztés és minőség védnöke: Dr. Becsek László

Nézd meg a filmet: 

A kölesről

(Részlet: Kovács Magyar András: A gyógyíthatatlannak tűnő betegségek megelőzése és megoldási kódjai című könyvéből.)

A mindennapi kenyerünk

A magyar Himnusz megemlékezik a magyarok kenyéradó kalászáról. Arany János harmincegy évvel később írt verséből megtudhatjuk, hogy a nemzet számára milyen gabona termett akkor a Kunság mezején.

Kölcsey Ferenc: Himnusz (1823) részlet:

„Értünk Kunság mezein

Ért kalászt lengettél,

Tokaj szőlővesszein

Nektárt csepegtettél” 

Arany János, Toldi estéje (1854) részlet:

 SZENT LÁSZLÓ Legenda

„Kél Budáról Laczfi Endre

Veszi útját Nagy-Váradnak,

Kölestermő Kunság földén

Jó csatlósi áthaladnak.”

A kölesről köztudott, hogy a benne lévő fehérje nem tartalmaz glutént. Az őseink legfontosabb gabonaétele volt az úri és a népi konyhában egyaránt. A honfoglalás korának növényleletei egyértelműen bizonyítják – Gyulay Ferenc nyomán –, hogy a köles biztosan emberi táplálékul szolgált. A középkorig, a Templomos Lovagok korában szintén kedvelt volt a köleskenyér, ami a búzaliszt megjelenésével eltűnt az asztalokról. A hántolatlan barnakölest a világ leggazdagabb ásványianyag-tartalmú gabonájának tartják. 1308-ban egy francia utazó írja: a magyarok földje legeltetésre alkalmas és rendkívül gazdag rókafarkú köles gabonában. A kivételes élettani hatásokkal rendelkező kölest említik közmondásokban, szójátékokban, böjtös ételek receptjében – még a kevésbé ismertek is –, a disznótorokban kásás hurka, köleshurka vagy fehérhurka néven. A különböző emlékiratok idevágó részleteit idézik a családi szakácskönyvek, háztartási naplók, néprajzi, gasztronómiai feljegyzések, gazdasági iratok és a herbáriumok egyes passzusai. Korabeli számadáskönyvek, birtokiratok, tizedjegyzékek tanúsága szerint a kölest a XVII-XVIII. században még kiterjedten termesztették Magyarországon. Mi pedig szinte már le is mondtunk a gabonák királynőjéről.

Élettani hatásai:

A köles az egyetlen olyan gabonafélénk, ami a teljes értékű fehérjék mellett hét aminosavat tartalmaz, kiváló lúgosító élelmiszer, segít fenntartani testünkben az egészséges pH-egyensúlyt. A gasztronómiai felhasználásán túlmenően alkalmas olyan betegeknek, akiknek emésztési rendellenességük vagy savtúltengésük van. A köles fogyasztása jelentős egyes civilizációs ártalmak, mint a székrekedés és a máj-, a bélrendszeri daganatos betegségek megelőzésében. Tisztító hatása miatt a tavaszi méregtelenítésnél és fogyókúráknál is javasolt, fokozza a teltségérzetet, nem puffaszt, könnyen emészthető, és nem allergizál. Szintén javasolt növésben lévő fiataloknak, gyermekeknek. Szénhidráttartalmának jelentős hányada keményítő, így a szervezetünk számára jól hasznosítható energiaforrás, nagy a fűtőértéke. Vese- és hólyaggyulladásra, valamint lépbetegségeknél szintén ajánlott. Vitaminokban és ásványi anyagokban gazdag, héjában és a héj alatti részben B-vitaminok, míg csírájában nagy mennyiségű E-vitamin található. Ásványi anyagok közül kiemelkedő a kálium-, magnézium-, foszfor- és kalciumtartalma. A kálium a szívizomzatra, míg a magnézium általában az izomtónusra hat, a foszforral együtt a szellemi munkánál a fáradtság ellen nyújt védelmet. Magas szilíciumtartalma folytán fokozza a szervezet védekezőképességét. Kovasav tartalmának köszönhetően a bőrt rugalmassá, a hajat fényessé, a körmöket erőssé teszi, és kedvezően hat a szem állapotára is. Javítja a kollagén anyagcserét, serkenti az immunrendszert. Fogszuvasodást megelőző és fogzománcvédő hatása ismert. Rendszeres fogyasztása tehát rákmegelőző hatású, késlelteti az öregedési folyamatokat, és kiváló vashiányos állapotoknál. Gyulladáscsökkentő, szabályozza a vércukorszintet, a zsíranyagcserét, ezzel karbantartja az erek falát és a tüdő kötőszöveti rendszerét.